30 g-os csokor
A koriander, amelynek gyökerét, termését, valamint friss, üde zöld leveleit egyaránt hosszú ideje fogyasztja az emberiség a világ majdnem minden részén megtalálható fűszer- és gyógynövény.
Az is igaz, hogy a koriander zöldje egyike a leginkább megosztó friss fűszernövényeknek: van, aki rajong érte, míg mások elutasítják, pedig érdemes - akár fokozatosan is - barátkozni vele! A koriander, tudományos nevén: coriandrum sativum növénytanilag ugyanabba a családba tartozik, mint a zeller. A napos, meleg éghajlatot kedvelő növény, őshazája is a Földközi-tenger partvidékén lehetett, hogy pontosan honnan származik, épp annyira kevéssé világos, mint az elnevezése (többen a görög koris szóból eredeztetik, ami szó szerint poloskát jelent), jóllehet mindkettőre számos elmélet született.
Azt régészeti kutatások bizonyítják, hogy már az ókorban is kedvelt fűszer- és gyógynövény lehetett – a nagy folyam menti és földközi-tengeri civilizációkban nem kevés mágikus tulajdonsággal is felruházták, ami persze igaz a távol-keleti kultúrákra is.
A koriander elnevezés egyaránt vonatkozik a növény minden hasznosítható részére, mégis nagyon különbözik egymástól a levél és a termés. Ízben, illatban, felhasználás tekintetében is nagyok a különbségek. Aki csak most ismerkedne ezzel a növénnyel, jó, ha tudja, a termés, vagyis a mag egészen más ízvilágú, mint a friss levél!
30 g-os csokor
A koriander, amelynek gyökerét, termését, valamint friss, üde zöld leveleit egyaránt hosszú ideje fogyasztja az emberiség a világ majdnem minden részén megtalálható fűszer- és gyógynövény.
Az is igaz, hogy a koriander zöldje egyike a leginkább megosztó friss fűszernövényeknek: van, aki rajong érte, míg mások elutasítják, pedig érdemes - akár fokozatosan is - barátkozni vele! A koriander, tudományos nevén: coriandrum sativum növénytanilag ugyanabba a családba tartozik, mint a zeller. A napos, meleg éghajlatot kedvelő növény, őshazája is a Földközi-tenger partvidékén lehetett, hogy pontosan honnan származik, épp annyira kevéssé világos, mint az elnevezése (többen a görög koris szóból eredeztetik, ami szó szerint poloskát jelent), jóllehet mindkettőre számos elmélet született.
Azt régészeti kutatások bizonyítják, hogy már az ókorban is kedvelt fűszer- és gyógynövény lehetett – a nagy folyam menti és földközi-tengeri civilizációkban nem kevés mágikus tulajdonsággal is felruházták, ami persze igaz a távol-keleti kultúrákra is.
A koriander elnevezés egyaránt vonatkozik a növény minden hasznosítható részére, mégis nagyon különbözik egymástól a levél és a termés. Ízben, illatban, felhasználás tekintetében is nagyok a különbségek. Aki csak most ismerkedne ezzel a növénnyel, jó, ha tudja, a termés, vagyis a mag egészen más ízvilágú, mint a friss levél!
A magyar népnyelvben olykor cigánypetrezselyemként, kertiborsként, illetve beléndfűként, sőt bolhafűként, sobraboriként is emlegetett növényt hívják még cilantrónak, kínai petrezselyemnek is – és ki tudhatja, hányféleképp még. Már a színes köznyelvi elnevezés is utal arra, mennyire sokféle módon kerülhet a konyhába vagy épp a népi gyógyászatba. Az is igaz persze, hogy az európai konyhákban a mag felhasználása, addig az ázsiai, valamint dél-amerikai országokéban a levél, és néhány helyen a gyökér játszik nagyobb szerepet.
Az erős illatú, magas illóolajtartalmú koriander megszámlálhatatlan gyógyító tulajdonságát az orvostudomány, a természetgyógyászat is mind nagyobbra értékeli. Többek között koleszterinszint-, valamint vérnyomás-csökkentő, májtisztító hatású. Húgyúti fertőzések kezelésében épp annyira hatékony, mint a menstruációs panaszok enyhítésében, sőt a hormoningadozások helyreállításában is szerepet játszik. A friss növényben található C-vitamin, magnézium és vas kifejezetten gyorsan és jól hasznosul a szervezetben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni tisztító szerepét, amely akár gombás fertőzések, akár megfázás esetén is rendkívül hatékony. A benne található természetes vegyületek (többek között a cineol, linalool, geraniol, borneol, limonél, dodecenal) a szervezet különböző részein fejtik ki antibakteriális, tisztító, immunerősítő hatásukat – vannak olyan tanulmányok, amelyek a leghatékonyabb antibakteriális tulajdonságokkal rendelkező természetes szerként említik a koriandert.
A korianderzöld látványra hasonlít a petrezselyemhez, az illata azonban egészen más. Különleges, kissé citromos, mégis mély, mással összetéveszthetetlen aromái teszik különlegessé. Ezt az ízhatást kedvelik vagy utasítják el sokan – van olyan angol nyelvű honlap is, amelyen bárki kifejtheti ellenérzéseit a korianderzölddel szemben, egyes kutatók pedig úgy tartják, a korianderzöld kedvelése vagy elutasítása genetikai adottság. Ki tudja? Az biztos, hogy a rajongók tábora sem csekély. A különleges ízek megismerése bizonyos értelemben mindig feltételez egyfajta nyitottságot, kíváncsiságot – ízlésünk is változik az évek folyamán, így hát mindenképp érdemes kísérletezni vele!
A friss korianderzöld felhasználási területe is igen széles. Kerülhet frissen aprítva salátákra, egytálételekre, szendvicskrémekbe is. Fontos tudni, hogy aromái, vitamintartalma gyorsan elillannak, ezért tanácsos mindig a főzés végén, frissen a fogásokra szórni.
Korianderzöld nélkül elképzelhetetlen a thai konyha, de az indiai curryk végtelen sokaságának is ez a fűszernövény adja meg gyakran a teljességet, és a számunkra szintén egzotikus mexikói vagy épp brazil fogások többségéből sem hiányozhat.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a korianderzöld egészen különleges tisztító hatást fejt ki a szervezetre. Olyan kémiai vegyületeket tartalmaz, amelyek erős méregtelenítő hatásúak. Különösen a nehézfém-lerakódást, higanymérgezést lehet hatásosan kezelni a fogyasztásával, de közismert természetes segítség a felfúvódással, kellemetlen teltségérzettel szemben is.
A közel-keleti és ázsiai konyhákban számos fűszerrel társítják, ezek közül is kiemelkedik a menta, valamint a római kömény, amelyekkel különösen jól harmonizál.
(forrás: https://www.mindmegette.hu/koriander-a-kulonleges-48815/ )
